– Most komolyan beszélsz? – kérdezte Katinka miközben az utolsó tányérokat tette a konyhaszekrénybe.
– Halálosan komolyan! – válaszolta Gábor.
A nő még mindig töprengett. Ismerte a férjét. Egy cseppet sem volt bevállalós. Az a kényelmes negyvenes volt, amilyen a baráti társaságuk szinte összes férfitagja, kivéve Ádámot, aki mindig is kirítt közülük. Elsősorban azért, mert orvos volt. Másodsorban meg félelmetesen jóképű. Nem szívesen lett volna Liza helyében. Pontosabban olykor igen. Erre a gondolatra elszégyellte magát és nem fordult meg, nehogy Gábor félreértse.
– És a derekad? Mostanában többször fájlaltad – jegyezte meg hosszú hallgatás után.
– Te most kifogásokat keresel? Úgy tudom, hogy ez régi álmod volt. De annak idején nem volt kocsim, maradt a jó öreg ágy. Azóta meg van és mégse próbáltuk ki.
Katinka felnevetett. Vigyázz, mit kívánsz, gondolta somolyogva. Negyvenkét éves volt, még a rugalmasság határán, már ami a testét illeti. A gondolatai és a vágyai erősebben ragaszkodtak a valósághoz.
– Legyen! Kicsit nehezen tudom elképzelni, de benne vagyok.
Gábor hümmögött. Tudta, hogy van abban valami vicces, hogy házasságuk tizenkettedik évfordulóját a kocsijuk hátsó ülésén akarja megünnepelni, de nem bánta.
Az autó épp arra a napra érkezik meg az ígéretek szerint, amikor ők a nagy napot tartanák. Titkon azt is bevallotta önmagának, hogy vágyik a változatosságra. A hálószoba minden szegletét ismerte. Tudta, hol repedezik a festék, merre vezet a pók útja, amit régóta szemmel kísér, és az ágy is jó pár éve követte már testük minden mozdulatát.
Ismerte a feleségét, szolid, kedves nő volt, de kevés fantáziával megáldott. Bár ő sem volt egy Benedek Elek vagy tudja a fene, milyen mesemondó. Arra gondolt, nappal lenne a legalkalmasabb, mert akkor a gyerekekre sem kell figyelni. Utálta, hogy mindkettőnek pontosan akkor jutott eszébe valami, amikor végre akcióba kezdtek volna. Katinka gyűlölte ezt a szót, mert szerinte a szerelmeskedés szinonímája nem lehet az a kifejezés, ugyanis számára leárazást jelentette.
Két teljes napon át jegelték a dolgot, amikor pénteken délután végre telefonált az autókereskedő. Katinka kocsijába ült és elhajtott az újért. Valóban gyönyörű volt. Tágas, csodaszép műszerfal és minden, amit az ember elvárhat egy remek autótól. A tágasság most elsődleges szempont volt. Nem akart messzire menni, ezért csak átdobta a plédet az újba és már száguldott is haza. Dudált egyet és látta, hogy Katinka leinteget a felső ablakból. Aztán pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó, és egy könnyű, nyári ruhában megjelent az a lány, akit szinte el is felejtett. Tizenkét év.
Felépítettek egy házat és egy kisebb vállalkozást. Született két gyerekük és közben elveszítette azt a csacska, karattyolós kislányt, akit annyira szeretett. Igaz, hogy kapott helyette egy érett, simulékony asszonyt, de az már nem volt ugyanaz.
– Izgulok! – mondta a nő kipirult arccal, ahogy beszállt a férje mellé.
Gábor elmosolyodott. Annyira gyönyörű volt, hogy nem is jutott eszébe nyugtatni, inkább saját testére koncentrált, ami láthatóan jelezte vágyát.
Finoman átnyúlt és megsimogatta a nő combját a könnyű ruha alatt.
A nő bőre bizseregni kezdett. Nem sokat mentek. Megálltak a közeli erdő egyik eldugott ösvényén. Igazi idilli helyszín volt. A dús bokrok takarásában úgy tette magáévá a feleségét, mint régen, amikor még minden pillanatban vágytak a másik érintésére.
Az új kocsiról kiderült, hogy valóban kényelmes és tágas, bár ezt így a kereskedőnek nem jelezhették vissza. Amikor már majdnem teljesen felöltöztek, közeledő gyerekhangokat hallottak.
– Menjünk gyorsan! – kiáltotta Katinka. – Nem akarom, hogy valaki meglepjen bennünket. A végén még ránk hívják a rendőrséget.
A férfi gázt adott és amilyen gyorsan csak lehetett, kigurult a fák óvó takarásából. Pillanatokkal később megállt és fülig érő szájjal kísérte be a nőt a házba. Finoman még megpaskolta a fenekét. A nő nevetett és sebtében főzött egy erős feketét.
Bence és a barátja ekkor esett be az ajtón. Hangosak voltak, mint mindig. Épphogy köszöntek, már mentek is fel az emeletre. Katinka azonban elcsípett egy félmondatot:
– A rohadt életbe, majdnem láttunk egy szexelő párt! Ha nem vacakolsz annyit, akkor bekopoghattunk volna a kocsi ablakán.
Katinka Gáborra nézett, akinek megállt a csésze a kezében. Mindkettőjükből kirobbant a nevetés. Nemcsak a szájuk, a szívük is nevetett abban a pillanatban.
Amikor Gerő megérinti Mira hátát, érzi, hogy ez nem lesz szokványos este. Nem új már számára a nő teste, de a hosszú évek során sem tud betelni vele. Mira nem az a klasszikus modell alkat, sőt mit több. Kicsit vastagabb a combja a kelleténél, és a dereka sem igazán vékony. Gergő ezt mégsem látja.
Eggyé lenni
Mindketten sokat dolgoznak, gyakran fáradtak, de soha egyetlenegy alkalom sem megismételhető kettejük közt. Mira az a nő, aki már a tekintetével is izgatni tud. Úgy pásztázza végig a férfi testét, hogy az megperzselődik alatta. Gergő nem tudja, hogyan csinálja, de bármit is tesz, ő eszményi férfinak érzi magát mellette. Péntek lévén mindkét gyereket lepasszolják a nagyszülőkhöz.
Már hazafelé a dugóban ülve elképzeli a nőt, ahogy majd kibontja selyem köntöséből. A köntös alatt piros melltartó lesz bugyi nélkül. Ez a kérése mára. Végigsimítja ujjhegyével a nyakát, vállát, majd a mellét. Hallani fogja, ahogy a nő felsóhajt és apró lihegések közben nyaka köré kulcsolja a karját. Könnyű, virágos parfümje felkúszik az orrába és a nő fülébe súgja a varázsszót: akarlak! Melyik férj ne hallaná ezt szívesen? Kinyitja majd a köntösét és bőrének selymével megtelik tenyere.
Nem, nem teszi azonnal magáévá, mert az egész lényege a játék. Tölt neki egy pohár bort és hagyja, hogy a nő leüljön az ágy közepére és vörös haja a szemébe lógjon. Ő kisimítja a legrakoncátlanabb tincset, és tudja, nincs még egy olyan szerencsés férfi, mint ő. Ott ül vele szemben egy asszony, aki igazán adja magát. Nem kéri, hogy simogassák, egyszerűen belesimul a férfi testébe, mert eggyé akar lenni vele. Lábait a férje dereka köré kulcsolja és hagyja, hogy a férfi szemébe nézve élvezze a látványt. A nő, a bor, finoman gyűrődő köntös földöntúlian széppé teszi Mirát, aki parázslik.
Eggyé lenni
Vágyik rá úgy, ahogy kezdet kezdetén. Ajka kinyílik, fénylik rajta egy csepp a borból, amelyet érzékien lenyal. Már tudja, hogy Gergő készen áll magáévá tenni, mert a teste minden porcikája megfeszülten lesi, hogy a nyíl kiröppenjen.
Szeretni és szeretkezni náluk ugyanazt jelenti. Átadni magukat a másiknak és befogadni önmagukba a másik testét és lelkének darabját. Mira felsóhajt, és lágy ringással hullámzik át a gyönyörbe, amit Gergő puha csókokkal viszonoz. Öleli a nőt, és elsuttogja neki saját varázsszavát, amelytől a nő még inkább izgalomba jön. Mindketten tudják, hogy a van valami, ami csak a kettejüké. Ez a valami a titkos kötés, amellyel a test magához láncolja a lelkét. Nincs ebben varázslat. Egy régi tudás lenyomata, amelynek olvasásához csak ők ketten értenek. Más szemek, kezek hozzá nem férhetnek.
A férfi megéli a nő testének ringatózását. A nő érzi, hogy a férfi teste átveszi a hatalmat benne. Hirtelen egyek lesznek és erre a pillanatra nincs magyarázat. Egyek, mert így akarják és ezt az akaratot senki át nem veheti felettük.
Gergő keze bebarangolja a nő testét, a nő pedig meghajlik vágya és öröme előtt.
Eggyé lenni.
Ennyi a világmindenség egy értékes pillanata. Ennyi és ez a pillanat a minden. Nem kevesebb, nem több.
Péter nem értette a nőket. Ezzel nem volt egyedül, mert férfitársai is hasonló tekintettel bámultak volna a feleségük ingerült arcára tizennyolc cseppet sem egyszerű év után. Mit is mondott neki az a nő, akinek minden rezdülését ismeri? Nem értelmezte pontosan, mert fél füllel a híreket hallgatta, Andrea pedig szokás szerint nem vette figyelembe ezt.
Egyik nap botor módon megemlítette a kedves nejének, hogy egyre ritkábban vannak együtt, pedig alig múltak negyven, és a férfipotenciál ilyenkor még csúcson van. Erre Andrea lassan megfordult mosogatás közben, és kimért hangon közölte, hogy tesz a férfipotenciálra vagy mire, gondolkozzon már el a kedves férje, mikor lepte meg őt utoljára bármivel.
Ebből kiadós veszekedés kerekedett. A férfi továbbra is a szexet emlegette, a nő pedig a kedvességet. A meccs így épp döntetlenen állt, ami ebben a helyzetben nem volt előnyös egyik félnek sem. Péter erre bevetette, hogy igen drága mostanság a virág, talán nem arra kellene költeniük a pénzt, megy az eléggé amúgy is. Andrea megrántotta a vállát és kijelentette, létezik vadvirág is. Ezzel a beszélgetés részéről befejezettnek tűnt, mert haragos arccal kivonult a kertbe gyomlálni, mint mindig, ha rosszkedvű volt.
Másnap reggel alig váltottak szót. A gyerekek pillanatok alatt kinn voltak a házból, így még róluk sem kellett vitatkozniuk. Péter beszállt a kocsijába és elhúzott. Egész nap a felesége viselkedése miatt bosszankodott. Vajon miért van az, hogy a nőknek könyörögni kell egy idő után, hogy odaadják magukat? Mintha kegyet gyakorolnának. És azért valljuk be, Andrea nem Angelina Jolie. Igaz, ő sem Brad Pitt. Ám egyszer, még húsz éve azt mondta neki egy lány, hogy nagyon hasonlít rá. Ezt azóta sem felejtette el.
Hazafelé jövet, Fótot elhagyva meglátta azt, amit eddig soha.
Virágok voltak a mezőn.
Piros, sárga és kék gazok. Soha eddig nem tűnt fel neki, hogy ott vannak, pedig biztosan nem ezen a tavaszon bújtak ki először. És akkor, ott megfogalmazódott benne az ötlet. Hát itt a nagy lehetőség! Lassított és megállt az út mentén. Kiszállt, szétnézett.
Sokan száguldottak el mellette. Biztos volt benne, hogy hülyének nézik, vagy azt gondolják, könnyít magán. A csomagtartóból egy metszőollót vett elő, amit nem pakolt ki a hétvégi kertészkedés után, és belegázolt a gazba. No, nem derékig ért ott minden, de ő nagyon remélte, hogy igen, és abban is bízott, hogy senki nem veszi észre, mit csinál. Már nem kamasz, hogy ilyen ostobaságokkal töltse az idejét, de ha Andrea ettől boldogabb lesz, legyen.
A nyúlós, kacskaringós virágcsodák szépen gyűltek a kezében, amikor meghallotta, hogy egy kocsi fékez övé mellett. És persze nem nyílt meg a föld alatta, hiába kívánta gyorsan.
– Minden rendben, haver? – kiáltott oda neki egy férfi. – Segíthetünk valamiben?
Péter megfordult, elvörösödött. A keze tele volt virággal, az orra virágporral, ami bizsergette is rendesen. Restelkedve nézett sorstársára és a mellette ülő nőre.
– Semmi gond! Csak szedek egy kis gizgazt!
– Akkor jó munkát! – röhögött egy nagyot a másik, mire a felesége oldalba bökte.
– Látod, micsoda férfi! – mondta neki hangosan. – Mindig tudtam, hogy vannak még lovagok a mai világban is.
Ezzel szélvész gyorsan elhúztak. Péter ostoba vigyorral és nem kis büszkeséggel nézett utánuk.
– Megérte – gondolta és lehajolt még egy szikrázóan piros fene tudja milyen növényért.
Mara úgy vigyorgott a sürgősségi folyosóján ülve, mint egy komplett idióta. Az arra siető nővér megütközve bámult rá, és megcsóválta a fejét. Találkozott ő már sokféle esettel, de nevetgélőkkel elég ritkán. Megrántotta a vállát és tovább loholt, volt bőven baja fura nőkön túl is.
A harisnyatartó
A nő érezte, hogy nincs ez rendjén, de nem bírt nem gondolni férje tekintetére. Olyan volt, mint a filmekben. Nem, annál sokkal olyanabb. A kocsányon lógás nem mondott semmit ahhoz képest, ahogy Andris nézett rá. Tizennyolc éve voltak együtt, és neki előtte nem volt férfi az életében. Vele ismerte meg a testét, a vágyat, a terhességek alatti kiüresedett szexuális életüket és önmagát. Egyikük sem volt az a nagyon szenvedélyes típus, és ez mindkettőjüknek tetszett. A majdnem két évtized azonban egy házasságnak sem lesz javára, ha nem tesznek érte. Csendben figyelte kolléganőit, akik sorban váltak el, vagy csalták meg a párjukat, és nem értette, miért nem változtatnak kevésbé drasztikus módon az életükön.
Néhányan egyszerűen kinevették. A könnyű neked, mert szeret a férjed-mondattal próbálták leállítani a mondandóját.
Ahogy sűrűsödtek a különböző kalandok és megcsalások, Mara megijedt. Az nem lehet, hogy őket majd elkerülni a krach. Az unalom minden kapcsolatban gyilkol és a mai világban semmit nem szeretünk annyira, mint a változatosságot, gondolta egyre gyakrabban.
Soha nem volt az a szexi fehérneműs típus, sőt. Volt benne némi előítélet azokkal szemben, akik ilyesmihez folyamodtak. De egy hete, amikor hirtelen igazi tavaszi nap lett a március végi péntekből, valami nem hagyta nyugodni. Betért egy csinos kis üzletbe és elámult. Olyan darabok is szeme elé kerültek, amelyekről azt sem tudta, hogyan kell felvenni.
De a harisnyatartó a hozzávaló harisnyával mindig is izgatta a fantáziáját.
Látott már ilyet eleget a filmeken, kipróbálni sose merte. A kisördög aznap nem hagyta nyugodni. A klasszikus feketét választotta, hozzá egy átlátszó melltartót, és még egy selyem köntöst is. Amikor végigmérte magát az apró öltöző tükrében, megállapította, hogy harminchat évesen jól néz ki. Jól, ami annyit jelentett, hogy nem fotómodell szépségű volt a combja. De harisnya a kis masnival dögössé varázsolta. Egyszerűen egy másik nő állt előtte. Tetszett magának és tudta, hogy Andrisnak is fog, aki a kinyúlt pólók látványához volt szokva.
És a férfi tényleg megdöbbent. Olyan vágyvillámok cikáztak a szemében, amilyeneket még sose látott. Látta, hogy férfiassága azonnal jelezni kezd.
– Szűzanyám! Mara! – mondta kiszáradt szájjal. – Istennő vagy!
Az istennő közelebb lépett hozzá és szájon csókolta. Andris felkapta és puhán az ágyhoz vitte. Tekintete Maráéba kapaszkodott és nem engedte, hogy a nő levegye a harisnyatartót. Olyan lassú és érzéki szeretkezésben, mint akkor, nem volt részük eddig egyszer sem. Mintha két új ember bújt volna elő a megszokás rideg függönye mögül. A férfi elárasztotta csókjaival és olyan bókokat súgott a fülébe, amelyektől Mara pillanatok alatt a csúcsra jutott volna, ha nem lassítja le a testét. Nem hitte, hogy ilyesmi lehetséges, mert úgy hitte, egy C kategóriás filmben történik csak hasonló. Andris keze bebarangolta a testét, puha simogatásokkal juttatta apró sikolyokig.
Egy óvatlan mozdulatnál azonban kinyílt a harisnyatartón a kapocs. Belecsapódott a férfi szemébe, aki feljajdult. A támadás gyors és váratlan volt. Most meg itt ül a sürgősségin, senki nem tudja róla, hogy a ballonkabátja alatt csak alsónemű van rajta és vár. Vár és vigyorog. Ennél a gondolatánál nyílt az ajtó, és megjelent az ismerős orvos, Andris haverja. Röhögve csak ennyit mondott:
– Szerencsétek volt. Semmi baja. Zárójelben meg csak annyit, hogy fenemód irigylem ezt a nyavalyást!
Mara elpirult, majd szerelmesen pillantott az orvos mögül előbukkanó kamasztekintetű férjére.
Ez a szó is, mint megannyi fogalom, mindenkinek mást jelent. Mégis, ha kimondjuk, hogy elhidegülés, a szó szoros értelmében azt látjuk magunk előtt, hogy két ember már alig beszél egymással, nem érdeklődnek egymás iránt, a legkevésbé működik közöttük a kémia. Az intimitás halott. Végeredményben a közös fogalomkészletünkben az elhidegülés a halódó párkapcsolat.
Milyen viselkedésmintákat kötünk ehhez a szóhoz?
érzelmi szinten:
kevés kommunikáció
érzelmi kötelékek folyamatos leépítése, amit hol csak az egyik, hol mindkét fél megszenved
állandó feszültség a két ember között
testi szinten:
nulla, vagy ritka szex, az is általában csak az egyik félörömét szolgálja
ritka testi kontaktus, nincs ölelés, csók, puszi – az egyik fél kiköltözik a közös hálószobából
lenullázódnak a közös programok
elmaradnak a közös ünneplések
Nincs ajándékozás
szellemi szinten:
a megoldáskeresés helyett a hibakeresés folyik, azonnal feltűnik a másik beszédében a javítanivaló
Kölcsönös szívességek helyett inkább az egymás szívatása folyik
feltűnnek és előtérbe helyeződnek a szellemi hiányosságok, erősségek, vagyis a két fél közötti űr
Egy ilyen helyzetben többféleképpen lehetsz benne.
Lehetsz nyerő helyzetben és vesztes helyzetben- anyagilag, érzelmileg és szellemileg.
Amennyiben magadra ismertél az elhidegülő viszony leírásában, akkor tudatosítsd, hogy hová tartozol a táblázatban.
A tudatosítás abban segít, hogy ráláss a helyzetedre és dönteni tudj a következő lehetőségek közül.
Lehetséges kiútak az elhidegülő kapcsolatokból:
– 1. A struccpolitika
Ha úgy érzed, hogy a táblázat kakisabbik felén tartózkodsz, akkor tudd, hogy efelé a megoldás felé fog húzni a szíved. Elmondom azt is, hogy miért. Amikor az ember azt érzi, hogy anyagilag, érzelmileg és szellemileg is kiszolgáltatott, függő helyzetben van, egyszerűen bénán, tétlenül tűri a helyzetét és várja, hogy majd csak lesz valami. Közben meg sorvad a lelke, ő a legszerencsétlenebb ember a világon, hiába van meg „mindene”, semmit nem tud értékelni, mert úgy érzi, hogy semmibe veszik.
Saját magát korlátok közé szorítja, hiszen az a kép él benne, hogy a párja eltávolodott tőle, de ezen ő semmit sem változtathat, mert bármilyen benne élő megoldás a kiszolgáltatott helyzetét erősítené. Inkább foglalja le magát anyagi dolgokkal – vásárolgat, gyúr, vagy fitnessz terembe jár, fecseg barátokkal, barátnőkkel, ami ideig-óráig ad valamiféle örömet, de folyamatosan létbizonytalanságban, légüres térben érzi magát.
Egyértelmű hát, hogy ebben az esetben nem fog lépni. Néha ki-kiborul, csak úgy egy kicsit, hogy éreztesse a párjával, hogy nem jó a helyzete, de a cérnát soha nem szakítja el.
És igen, le lehet élni így egy életet, de minek? Miért jó, ha az embernek folyton hazudnia kell önmagának? Miért jó az, ha igaziból ő maga az, aki semmibeveszi saját magát?
Ha tükörbe nézve felteszed magadnak a kérdést, hogy „Szeretem-e az életem?”, és erre nem egyértelműen igen a válasz, sőt, esetleg nem megy az őszinte szembenézés, akkor másik lehetséges utat kell keresni inkább, még akkor is, ha sokkal nehezebbnek tűnik. Segítségért kiáltani mindenkor adott lehetőség.
– 2. A balta
Ha a táblázat nyerő oldalán érzi magát az ember, akkor könnyen ragadja meg a baltát és szétnyír minden köteléket, ami a másikhoz köti. Mondván, hogy ennél a helyzetnél bármi jobb. Ilyenkor fel sem merül, hogy a másikkal mi lesz. Annyira a szabadulás a lényeg, a cél, hogy az eszközök, az odavezető út már szinte nem is érdekes. A cél minden eszközt szentesít. Hogy milyen sérüléseket okozunk és szerzünk, csak akkor derül ki, amikor hosszú idő után újra, „tiszta” fejjel mérlegelni tudja az ember tetteinek következményeit. Persze csak akkor, ha nem azonnal menekült bele egy másik kapcsolatba, mely szinte törvényszerűen hozza egy idő után újra a már ismert buktatókat.
Az is lehetőség, hogy az ember megtanul egyedül boldogulni. Nem jó neki így, de mással nem tudja lelkileg fenntartani magát, csak azzal, ha minden nap igazolja önmaga előtt a szinglilét előnyeit. Ez persze sikerül is, mert egyedül egy ideig valóban jobb. Senkihez sem kell igazodni, nem kell alkalmazkodni, megbeszélni, elfogadni, gondoskodni, … sorolhatnám. De egyedül nem jó. Nagyon ritka az az ember, akinek egyedül valóban jó.
A lélek folyamatosan hajtja az embert a megismerésre, a másik felfedezésére. Sokan leélik az életüket egyedül, úgy, hogy az egyedüllétnek az összes védőbástyáját maga köré építi. És egy idő után valóban elhiszi, hogy sokkal jobb egyedül. De a lelke mélyén ő is tudja, nagyon jól tudja, hogy vágyik az igazi társ ölelésére. De azt tartja, hogy az igazi társa vagy nem született meg, vagy a világ másik felén él.
A balta esete akkor tud valóban nyerővé válni, ha az ember felül tud kerekedni a személyes sértettségen, megbántottságon, elvárásain a másikkal szemben. Akkor mondható el az, hogy tanult az előző kapcsolatból, és a következőben ugyanabba a gödörbe nem lép bele. Inkább elmegy mellette. Ilyenkor lehet olyan párkapcsolata, mely valódi kiteljesedett örömmel ajándékozza meg.
– 3. Flört ide, flört oda
Mi van akkor, ha igazán nagy katasztrófa nincs a házasságban, nem megy még az egymás öldöklése, de a beszélgetés, a közös programok, a szex elmaradnak. Vagy csak simán a szex. Mert már sok-sok éve ugyanaz megy. Ugyanaz a két ember, ugyanaz az ágy, ugyanaz a pozíció, ugyanaz az unalom… Nincs vágy. Szeretet lenne, de vágy! Na, az nincs. Már rég nincs.
Ilyenkor lehetséges megoldás egy harmadik. A közbeékelődő harmadik. Friss hús, friss energia, friss vágy. Ezt a vágyat fel lehet arra is használni, hogy az ember hazavigye és felpezsdítse a romjaiban heverő testi kapcsolatát. Működik akkor, ha az a fél, aki kifelé kacsintgat, szereti a társát és képes arra, hogy csak a vágyat vigye haza azzal a szándékkal, hogy javítson a kapcsolatán. Nagyfokú érzelmi intelligenciát igényel, hiszen ebben a helyzetben a legtöbb ember elcsábul, saját csapdájába esik.
Egy új partner friss energiái nagyon gyorsan maguk alá temetik az embert, túlnő rajta a kísértés. Viszont pontosan ilyen gyorsan a másik fél számára is látványossá válik, könnyen kiderül a félrelépés. Ilyenkor az elhidegült testi kapcsolat minden szinten lefagy.
Kivéve, ha valamelyik fél felvállalja a 4. lehetséges megoldást.
– 4. Áldozatból áldás
Ez az a megoldás, ami bármekkora a baj, alkalmazható. Akkor sikeres, ha valaki nagyon elszánt és érzelmileg stabil tud maradni. Az érzelmi stabilitás kialakulhat egy megélt trauma, vagy érzelmi mélypont által. Ez az a helyzet, amikor nincs elvárás a másikkal szemben, egyszerűen tesszük a dolgunkat és az időre bízzuk a történéseket.
Vagyis, ha eldöntjük, hogy a partnerünk fontos számunkra, bármekkora is legyen az űr közöttünk, elkezdhetünk cselekedni. Nem árt ismerni, hogy mi a párunk szeretetnyelve, és minden nap, anélkül, hogy cserébe várnánk valamit, teszünk érte.
Itt jön be azIntimitás játékszerepe. Ez az a játék, amivel ha nincs vágy, de van egy elszánt fél, a hamvaiból is újjáéleszthető az elhidegült kapcsolat. Ilyenkor a játékszabály az, hogy a párunkat „testileg akadályoztatottnak” nézzük, esetleg kihagyhatjuk első játékra az első kört, és csak mi játszunk a párunkon. Nem fogunk csalódni. Nagy ajándék, amikor az ember a saját vágyát figyelheti meg a másik vágyának az ébresztgetésével. Nagyfokú testtudatosság nyerhető általa. Nem is beszélve a partner hálájáról. Egy idő után az „áldozatos” munka meghozza a gyümölcsét. És ez a gyümölcs minden gyümölcsök legédesebbjike!
Ez a megoldás az elhidegültségre kitartást, tartást, elszántságot és elvárásoktól való mentességet feltételez. Mondhatni olyan tulajdonságokat, melyekkel az emberiség kis része rendelkezik. De benned megvan. Igaz?! Próbáld ki! Nem kell hozzá hosszú idő, és máris érezheted a pozitív, áldásos hatásait.
Tudod mit?
Gondolj ilyenkor a párodra úgy, hogy beteg. Súlyos beteg. Nem hall, nem lát, nem beszél, vagy inkább félrebeszél. Mit teszel egy fekvő beteggel? Nem kiabálsz, nem veszekszel, nem veszed sértésnek, ha „olyasmiket” vagdos a fejedhez, egyszerűen csak szereted, „sütit viszel neki” és nem vársz vissza cserébe semmit.
Egy idő múlva fel fogod ismerni a gyógyulás jeleit és akkor sokkal nagyobb elszántsággal és lendülettel tudod folytatni a gyógyítást. A testi vágy és testi kapcsolat gyógyítása során áldozatos munkád eredménye olyan fokú gyönyör, melyet eddig nem ismertél. Hajrá, támogatlak az úton!
– 5. Isten veled
Ez az út nem egy ember döntése, hanem a pár mindkét tagja tudatosan választja azt a megoldást, hogy elengedi a másik kezét. Ez a veszekedések, megaláztatások nélküli válás. Az az elválás, amit ugyanúgy meggyászol mindkét fél, de egy idő után mindketten képesek a továbblépésre. Ez a megoldás a leginkább előremutató abban az esetben, ha a felek belátják, hogy már jobb egymás nélkül, mint együtt. Ilyenkor a felek között megmarad a kölcsönös tisztelet és egyfajta szeretet is, mely végigkíséri az életüket.
Ha viszont a felek bármelyike is belemegy egy ilyen játékba azért, hogy „a békesség megmaradjon”, de folyamatosan azon ábrándozik, hogy mikor és hogyan tudja megmutatni a volt párjának, hogy mennyire érdemes ő a régi pozíciójára, akkor ez a döntés csak egy látszatmegoldás. A problémák szőnyeg alá söprése.
Aki nem tud továbblépni, a múltban él, múltbéli gondolatokat dédelget, az sajnos megreked az életében. Jónéhány hónapra, évre beleragad a saját érzelmi mocsarába, ahonnan csak egy súlyos trauma, vagy csak egy terapeuta tudja kihúzni.
Ha egy kötél elszakadt, lehet toldozni, foltozni, de a sérülékenysége megmarad. Nem tartós. Ha viszont szövünk egy új, erős kötelet, egy másik kötelet, akkor estleg ehhez hozzá lehet kötni az elszakadt előzőt. Lépni kell. Tovább.
Nem, nincs egyszerű, könnyű megoldás.
Csak nehéz és még nehezebb utak vannak. Hogy melyiket járod, melyiket választod, rajtad áll. Tudnod kell azonban, hogy lelked hajtani fog, nem maradhatsz egyedül, bármennyire is kecsegtető a lehetőség. A lélek magánya ugyanannyira rossz, mint a lélek eltiprása, a hazugság és a méreg cseppenként való adagolása. Az egyedüli lehetőség a kiteljesedésre az emberek 99%-ának a párkapcsolaton keresztül vezet. Ahhoz, hogy az ember felfedezze, megismerje önmagát, szüksége van egy tükörre.
És ez a tükör általában, ha csorba is, torz is néha, a legnagyobb kincset tükrözi vissza.
Te, kedves tizen-, huszon-, harmincéves hogyan ismerkedsz? Mi az, ami működik?
Szórakozóhely, sportesemény, edzőterem, buli, koncert, suli, egyetem, net. NET maradt. Covid19 vitt mindent, ami kézzel fogható.
Ismerkedés virtuálisan?
Maradt a virtuális tér. Sokaknak. A „jobbrahúzbalrahúz” és társaik. Chat, majd egy online találka után a személyes, ha sikerül. Működik a kémia? Megvan a vonzás? Nehezen derül ki, ha még egy gőzölgő kávét sem ihat az ember. Nem láthatja, a másik mennyire gáláns, mennyire mohó, követelőző, vagy éppen visszafogott. Séta a Dunaparton, tóparton, parkban. Persze esőben, fagyban tárgytalan. Első randi időjárásfüggő.
Azért a kreatív fiatalság megoldja, áthidalja ezeket a problémákat, de lássuk be, nem könnyű az ismerkedés manapság! Annak a korosztálynak, amelynek most próbálgatnia kellene a szárnyait, igazán nem jött jól a bezártság. Amúgy is nagy ellenség a virtuális tér, most meg kényszer! Arra is rátelepszik, aki alapvetően extrovertált egyéniség. Ha ezt tetézi a szülők bárminemű félelme, akkor igazán nincs túl jó helyzetben a fiatal generáció.
Ismerkedés patikamérlegen:
– Hány és hány első csók maradt el! Hány és hány első randi, amiből akár házasság is lehetett volna! Hány tartalmas együttlét! Hány pajkos szemvillanás, őszinte nevetés! Megannyi félszeg kézfogás, tanulságos próbálkozás!
+ Elmaradt temérdek egyéjszakás kaland, az abortusz statisztika is egészen biztosan jócskán csökken, sok-sok lánykalélek megússza a bűntudatot.
Az ismerkedés mérlege tehát ki sem billen. Vagy mégis?
Lufi, díszítés, műanyag, rózsaszín habosbabos álom, giccsparádé. Álom, vagy valóság? Valóság lenne? Kinek a valósága? Valóban erre van szükség ilyenkor?
Ebben az esetben is mint mindig, nem az alapünneppel van a gond, hanem velünk emberekkel. Túltoltuk. Lássuk be. Nem kicsit! Nagyon! És ragaszkodunk hozzá.
Szent Bálint püspök idejében nem élt még ennyi királyfi és királylány. De ennyi tündérkeresztanya sem. Az is igaz, hogy a szerelmesek nem mindig tudtak együttmaradni és kipróbálni az életet együtt, mert a legtöbb esetben a szülők már jóelőre elrendezték az esküvőt és a jövőt.
Kérdés, hogy melyik volt a jobb.
Ide is és oda is vannak érvek, és bőven ellenérvek. Tény: nem baj, ha munkálkodik Szent Bálint, mint a szerelmesek védőszentje, mert a szerelmeseknek végülis sohasem volt könnyű. Leginkább, a februári időszak. Régen is ez a z időszak volt az egyik legnehezebb az évben, amikor már az előző éves tartalékok fogytán, a napfénynek, melegnek, zöld színnek híján volt minden teremtett lélek az északi féltekének ezen a tájékán. Böjti időszak ez, testben, lélekben.
Miért is ne lehetne hát Bálint püspök halálának az évfordulóját a szerelem ünnepeként megélni? Tavaszváró, egymásra figyelős napként. Ha az ember böjtöl, kénytelen a belső folyamatait is megélni. Ebben az állapotban sokkal könnyebb a szerelem ködén átlátni, meglátni az embert. De a szerelem szeretetté nemesülését is könnyebb megélni. Azt az állapotot, amikor átérezzük párunk minden rezdülését, felismerjük az irányában megnyilvánuló énünk mozgatórugóit.
Igen! Erről szól a szerelem napja.
A szerelem, egymásra figyelés, intimitás időszaka. Ha habosbabos álommal, akkor azzal. Ha anélkül, még jobb. Csak ne fátyolozzuk el igaz valónkat semmiféle ránk erőltetett maszkkal, vagy felvett álarccal. Voltunk, akik voltunk. Vagyunk, akik vagyunk. Leszünk, akik leszünk. Szeretetreméltó, szerető, nyíltszívű emberek.
Vagyunk, akik vagyunk. Február 14-én is!
Valentin napon. Vagy Bálint napon, vagy a házasság hetének napján, vagy csak egy februári, tavasz-, napfényváró napon!
Hosszú évekkel ezelőtt egy hófehér, fogvacogtató napon hosszú zötykölődés után megérkeztünk egy erdélyi kis eldugott faluba a barátommal, aki azóta a férjem.
Intimitás – Párkapcsolati játék táblája
Akkoriban arrafelé a villany volt az egyetlen közmű, ami a kényelmet szolgálta. És néhány rádió, abból a nagydobozos tekergetős fajtából, ami mára a múzeumok lajstromlistáján szerepel. Kemény volt az élet az ittélők számára, főleg ilyen dermesztő hidegben. És mégis, itt találkoztam azzal a lopott intim pillanattal, ami egy életre belém égett, és a mai napig felmelegíti a szívem tájékát, ha rágondolok. Úton a vendégfogadónk háza felé egy röpke pillanatra tanúja lehettem egy addig sohasem tapasztalt csodának. Egy idős néni pörgött, forgott az ablakban, ahogyan a népzenére forgatta az ura, ahogyan szokás volt ott a férjet szólítani, és hangosan kacagtak közben. Kiderült, hogy ők kettecskén így múlatják a hosszú, fagyos téli estéket.
Mi lenne ma, ha a tele víziós dobozok varázsütésre megszünnének?
Sőt, leállna a világháló? Semmi Youtube, Netflix. Mobiltelefon visszaváltozna telefonná! Semmi képi inger, csak az ég, a fák, a madarak, a fűszál, a mellettem élő ember, a mondatai, a teste, a szeme…. Nem egy egész téli szezonra, csak egy hétre? Néhány napra? Hány párkapcsolat maradna és mennyi süllyedne el örökre?
Hány párnak van arra szüksége, hogy segédeszközt használjon, amikor a párját kényeztetni szeretné? Nem mintha ezzel bármi baj lenne önmagában, csak túlságosan szokássá válik. Már önmagában egy férfi test, vagy egy női test nem izgató. Csak, ami az ideális Insta világból, vagy a netről köszön vissza.
A világ felgyorsult körülöttünk.
Nem is kis mértékben. De a tudatunk, az érzeteink ezt a tempót nem viselik. Nem tudják követni. Nem is kell nekik. Ne várjuk hát azt sem, hogy a testünk olyan gyorsan tudjon reagálni ingerekre, amint azt filmekben láthatjuk. Testi tudatosságunk csak lassan, fokozatosan fejleszthető, megadva a kellő időt az érzések megélésére és feldolgozására.
Ezért született ez a nagyszerű párkapcsolati játék. Ezért nincsenek benne kellékek. Nincs kényszerítő külső hatás. Csak két ember és az érzékek próbája.
Érkezett néhány megjegyzés arra vonatkozóan, hogy az első kör játéka nehézkesen indul. Való igaz, vannak olyan kapcsolatok, élethelyzetek, amikor két ember nehezen fordul egymás felé, döcögősen kezdi az ismerkedést, vagy éppen az újraismerkedést. Itt van hát néhány tipp, amivel ezek a helyzetek áthidalhatóak.
Az első körben az érzékszerv a szem, a feladat pedig a szavakkal elbűvölni a párunkat.
Udvarolni kell.
Bizony. Mielőtt beengednek a házba, körbe kell nézni az udvaron és meg kell dicsérni azt kertestől. Úgy, hogy az jól is essen.
De hogyan is lehet ezt példának okáért a kézzel, karral?
Mi az a mondat, amit a karról lehet mondani? Ráadásul úgy, hogy az elindítson egy belső bizsergést?
Minden olyan mondat, ami érzést szül a másikban, vagy vizualizációra készteti, tökéletes és biztosan nyerő. Ehhez nem árt, ha elővesszük a humort és a fantáziánkat.
Játék? Legyen őszinte! Mint például:
– Kérlek, hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy az ujjbegyemmel végigsimítom hullámvonalban a karodat a csuklódtól a könyöködön keresztül a válladig, majd a hónaljadtól kezdve a karod belső részén haladok lefelé ugyanúgy hullámvonallal. Érintem a könyökhajlatot, ott egy kicsit elidőzök, majd leérek a csuklódig, onnan a tenyered következik. Végigsimítom az ujjaid, rajzolok néhány köröcskét, „kerekecske-dombocskát” a tenyeredre, majd összefonom a tenyerem a tiéddel.
– Amint megtehetem, végigsimogatom a duzzadó izmaidat, tetszik, amikor pólóban vagy és átölelsz. Szeretem, ha biztonságban érezhetem magam a karodban.
– Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés, amikor az ujjaid végigsimítanak a testem erogén zónáin!
– Alig várom, hogy a körmöd hegyével éppen hogy érintve a bőrömet végigsimítsd a ………….!
– Hunyd be a szemed és képzeld el, amint belefonom az ujjaimat a tiédbe és együtt így összefonódva belenyúlunk egy tál forró csokoládéba, majd azt szanaszét maszatoljuk egymáson?
-………
Ezer és ezer lehetőség adódik, hogy a másikat körbeudvaroljuk, nemcsak a játék során.
Ha nem sikerül ebben a körben eljutni a visszajelző bábukkal a lángolást, semmi baj nem történi, úgyis az a kör következik ezután, ami már sokkal könnyebben indítja be a játszótársakat.
Vajon lehet-e játék az intimitás? Mit is jelent nekünk a szó?
Sokan úgy hiszik, ez egyenlő a szexualitással. Mindannyian tartós, érzelmekkel teli, változatos párkapcsolatra vágyunk. Szeretnénk, ha mind a párunk, mind mi magunk is hosszú ideig izgalmasak, különlegesek maradnánk a másik szemében. A kezdeti fellángolás, a rózsaszín köd eloszlása után aztán azonban gyakran lehiggadunk, és lassan elfeledkezünk arról, hogy a másik mit látott bennünk, mitől voltunk színesek, ragyogóak. A szexuális energia is csökken egy bizonyos idő elteltével, mert az emberi természet úgy van kialakítva, hogy azt értékelje, ami távoli, megközelíthetetlen, vagy könnyen elveszíthető. Elfelejtünk örülni annak, ami a miénk, így fokozatosan belekényelmesedünk a szerepünkbe. Megfeledkezünk arról, hogy szerelmesnek lenni csodálatos, pláne akkor, ha szexuális vonzerőnket bevetve hegyeket tudunk megmozgatni. Szerelmünk, házastársunk értékelését is sokszor ettől tesszük függővé.
A szeretkezés varázslatos dolog, de csak akkor, ha jól csináljuk.
És nem akkor csináljuk jól, amikor remek teljesítményt nyújtottunk, hanem akkor, ha ég és föld között lebegve az együtt töltött idő alatt elfeledkezünk a percek múlásáról, a térről, a testünkről és olykor a lelkünkről is. Akkor leszünk benne jók, ha igazán tudunk adni és kapni. Nem könnyű ezt az állapotot elérni, de nem is lehetetlen. Csak valahogy ezt ritkán akarjuk tanulni. Úgy képzeljük, jön magától. Sajnos nem így van. Ahhoz, hogy fel tudjunk oldódni a másik testében, fel kell oldódnunk a lelkében is, de mindenekelőtt a sajátunkban. Az intimitás magas fokára akkor léphetünk, ha már nem arra figyelünk, hogy ki hogyan néz ki, van-e rajta titkolni való súlyfelesleg, vagy valami más, amit nem szívesen osztunk meg a partnerünkkel. Ha meg merjünk magunkat mutatni teljes valónkban, és nem félünk kimutatni a bennünk dúló viharokat vagy kétségeket, már feljebb léphetünk.
A szeretkezés alatt örömöt adunk és kapunk.
Ez az öröm akkor lesz végtelen és mindent átható, ha megértjük, hogy kölcsönös. Ha érzékelni tudjuk a másik rezdüléseit, ha fogékonyak leszünk illatára, ízére, akkor az intimitás beköltözik a kapcsolatunkba olyan lakóként, akit szívesen fogadunk és marasztalunk majd. Tanulnunk kell érinteni. Érinteni testet és lelket. Ez a játék erre tanít meg. Olyan finoman és selymesen vezeti kezünket, szánkat és testünk minden egyes porcikáját az úton, hogy csak a végkifejletnél érezzük, része voltunk egy nem mindennapi csodának. A felnőttek játékának, amellyel közelebb kerülhetnek egymáshoz, méghozzá bármikor, amikor szeretnék.
A játék nem csak akkor jó és kellemes, amikor egy kapcsolat elején vagyunk, hanem ugyanilyen varázslatos tud lenni a benne résztvevőkkel együtt akár 30 év házasság után is. Ha merünk nyíltak, őszinték és kalandvágyók lenni, akkor bátorságunk kifizetődik.
Már csak egy dolgunk van: megtenni az első lépést és elindítani a folyamatot. Játsszunk! Szépen, jól, szerelmesen és kíváncsian!
Ha szeretnél feliratkozni az Intimitás játékkal kapcsolatos hírlevélre, akkor kérlek, add meg az adataidat az alábbi űrlap kitöltésével. Megadott adataidat természetesen csakis arra használjuk, hogy hasznos információkat, érdekes cikkeket osszunk meg veled!
