Emma könnyek nélkül ült a hokedlin. Még az anyja után maradt rá, és nem is értette, miért ragaszkodik hozzá. Csak egy kopott, öreg darab volt, de stabil és megbízható. Könnyű volt ide-oda rángatni, és ha ráállt, könnyedén elbírta hatvan kilóját. Azt a hatvanat, amelyet férje egyre többször megemlített. Talán fél éve kezdte piszkálni a csőrét, hogy a felesége már nem negyvennyolc kiló, mint, amikor megismerte. Igaz, hogy annak már volt tíz éve, és azóta született egy fiuk, de Frici azt mondta, más nők is le tudnak fogyni. Akarat kérdése az egész. Emma meg úgy látszik, nem akar.
Sokáig azt hitte, hogy viccel, mert Frici imádta húzni a munkatársait és a társaságban is gyakran be-beszólogatott mindenkinek, de a határt mindig tudta. Nem sértődtek meg rá, mert ismerték. Ha meg valaki zokon vette csípősebb megjegyzéseit, nem mutatta, hogy ne rontsa el a hangulatot. A férfi nagyszájú volt és a baráti kör kedvence. Mindig a társaság középpontjában állt, jól tudott viccet mesélni és a történetei mindig lenyűgözték a hallgatóságot. A nőket pláne. Majd két méter volt, valaha vízilabdázott és azok az évek nem múltak el nyomtalanul a testén. Emma hiába volt fiatalabb nála, senki meg nem mondta volna, hogy tíz év van köztük.
Az uszodában ismerte meg, ahová rendszeresen lejárt a meccsekre, nem Frici miatt. Esze ágában sem volt egy menő sportolóval kezdeni addig, amíg az ki nem vetette rá hálóját. Alig volt tizennyolc, amikor járni kezdtek. Természetesen el volt bűvölve a magabiztos férfi lazaságától és élettapasztalatától. Frici már túl volt jó pár kalandon, mégis meglepődött, amikor Emma a legelején visszautasította. Tudta, hogy a lány megijedt tőle, és ez szórakoztatta. Ilyennel nem találkozott, mert a körülötte lévő nők inkább rámenősek voltak, és ha nem figyelt oda, az ágyában ébredtek. Unta őket. Bezzeg az őziketekintetű Emma nem adta magát könnyen.
És most némileg meghízva, egy vérszegény fiúcskát szülve, nem tudott férje kedvére tenni. Nem mintha nem próbált volna meg lefogyni, de valahogy nem sikerült neki. Keveset mozgott, és az evés adta örömöt nem akarta elengedni.
Férje sokáig csak otthon pedzegette a témát, de előző este egy kerti partin harminc ember füle hallatára megszégyenítette. Mindezt persze hazug köntösbe bújtatva. Nagy hangon tárgyalta pár hasonszőrűvel, hogy a mai nők el vannak szállva maguktól, pedig csak addig kelletik magukat, amíg valaki el nem veszi őket. Utána két pofára zabálják a nokedlit, szülnek egy gyereket, és csodálkoznak, hogy a férjük szerető után néz.
Való igaz, hogy az előző napi marhapörköltből Emma kétszer is szedett ebédnél, de nem bírt neki ellenállni. Utána még fánk is volt, így valóban annyit evett, hogy mozdulni is alig tudott utána. Bezzeg Frici. Ő tudta a mértéket, mert a teste szent volt számára. Várható volt, ebéd után nem sokkal edzeni megy, mert ő tíz év házasság után sem hagyja el magát.
A partin miközben ezeket a nézeteit osztotta meg a nagyérdemű közönséggel, jelentősen Emmára pillantott, és ez a pillantás a többiek figyelmét sem kerülte el. Az asszony elvörösödött. Elfordult és megpróbált egy másik nővel beszélgetni, de nehezen jöttek szavak a szájára. A torkában gombóccá gyűrődött a sírás. Jelenetet nem rendezhetett, visszaszólni amúgy sem mert. Frici miután kifejtette a nézeteit, a nyaralásukról kezdett beszélni, mert abban az évben Balira készültek. Még egyikük sem járt ott, és a gyereknek is ideje világot látnia, mondta a férfi, miközben rákacsintott az egyik nőre, aki áhítattal hallgatta.
– A férjed egy bunkó! – szólalt meg Emma mögött Kata, akit alig ismert. Nem rég került be a társaságba. Friss hús volt.
Zavarba jött a kijelentés hallatán, de nem tiltakozott.
– Miért lenne az? – kérdezte egy harmadik, aki melléjük csapódott. – Szerintem igaza van. A nők igenis törődjenek magukkal, ha meg akarják tartani a férjeiket.
– És a férjek ne tegyenek semmit? – vágott vissza csípőből Kata. – Nekik elég, hogy vannak? Ők növeszthetnek hasat és böföghetnek hangosan, mert mindig lesz nő, aki ezt díjazza?
– Én nem ezt mondtam. De például Frici egyiket sem teszi. Látszik, hogy törődik magával – jegyezte meg a betolakodó.
Emma nem tudta, mit mondjon. Kiálljon a férje mellett, mert az a feleség dolga, vagy adjon igazat a bunkóság tekintetében, ahogy valójában gondolta.
– Frici ilyen. Ismeritek. Nagy a szája, de ezt szereti benne mindenki – mondta végül.
– Nem, ezt nem lehet szereti. Ha jó humora van valakinek, nem árt, ha intelligenciával párosul.
Ezzel Kata sarkon fordult és otthagyta a másik kettőt.
– Ne is törődj vele! – jegyezte meg Emma férjének újdonsült védelmezője. – Egyébként Lili vagyok, azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást.
Kezet fogtak, és amolyan női szokáshoz híven alaposan végigmérték egymást.
Lili vékony és izmos teste remekül mutatott a feszülős farmerben és topban. Látszott rajta, hogy tesz érte, hogy egy deka háj se legyen a dereka körül. Persze most sem evett grillezett kolbászt, mint Emma, hanem valami zöldet csipegetett, ami valószínűleg nemhogy nem hizlalja, hanem még fogyasztja is. Gyereke biztosan nincs, állapította meg Emma, mert ilyen keskeny csípővel szülni sem tudna. Aztán gyorsan elszégyellte magát, mert ítélkezett, pedig azt gyűlölte a legjobban.
– Semmi gond. Megszoktam már, hogy mindenki kedveli a férjem, ezért lepett meg, hogy van olyan, aki nem.
– Fantasztikusan néz ki és vicces. Hát lehet nem odalenni tőle? – kacagott Lili és a szeme csillogni kezdett, mintha valami bujaságot mondott volna.
– Igazad van, ő a társaság lelke! – mondta a feleség, aki hirtelen arra gondolt, talán mégse olyan rossz neki, ha ez a különleges férfi őt választotta, amikor annyian akarták őt. Lehet, hogy megint túlreagálta a dolgot. Tudta magáról, hogy hiperérzékeny, ami nem túl előnyös egy házasságban.
Másnap reggel azonban, amikor a kávét főzte és közben csokis nápolyit falatozott, Frici nem bírta ki, hogy ne döfjön egy újabbat:
– Nem azt mondtad a minap, hogy fogyni akarsz? – kérdezte gúnyosan. – Egyik módszer leírásában sem láttam még ezt a csokis vackot.
Emma kis híján kiejtette kezéből a finom falatot. De nem tette. Lekapcsolta a kávéfőzőt, és kitöltötte az illatozó ébresztőt mindkettőjüknek. Fricinek cukor nélkül és egy csepp tejjel.
– Igazad van! Valóban jobban kellene figyelnem – mondta és nem nézett a férjére, aki felkapta a csészét és a szobájába vonult vele.
Imre Hilda
További történetek Imre Hildától:
Hilda szerzői oldala: https://www.facebook.com/imrehildaszerzoioldala
