Vajon lehet-e játék az intimitás? Mit is jelent nekünk a szó?
Sokan úgy hiszik, ez egyenlő a szexualitással. Mindannyian tartós, érzelmekkel teli, változatos párkapcsolatra vágyunk. Szeretnénk, ha mind a párunk, mind mi magunk is hosszú ideig izgalmasak, különlegesek maradnánk a másik szemében. A kezdeti fellángolás, a rózsaszín köd eloszlása után aztán azonban gyakran lehiggadunk, és lassan elfeledkezünk arról, hogy a másik mit látott bennünk, mitől voltunk színesek, ragyogóak. A szexuális energia is csökken egy bizonyos idő elteltével, mert az emberi természet úgy van kialakítva, hogy azt értékelje, ami távoli, megközelíthetetlen, vagy könnyen elveszíthető. Elfelejtünk örülni annak, ami a miénk, így fokozatosan belekényelmesedünk a szerepünkbe. Megfeledkezünk arról, hogy szerelmesnek lenni csodálatos, pláne akkor, ha szexuális vonzerőnket bevetve hegyeket tudunk megmozgatni. Szerelmünk, házastársunk értékelését is sokszor ettől tesszük függővé.
A szeretkezés varázslatos dolog, de csak akkor, ha jól csináljuk.
És nem akkor csináljuk jól, amikor remek teljesítményt nyújtottunk, hanem akkor, ha ég és föld között lebegve az együtt töltött idő alatt elfeledkezünk a percek múlásáról, a térről, a testünkről és olykor a lelkünkről is. Akkor leszünk benne jók, ha igazán tudunk adni és kapni. Nem könnyű ezt az állapotot elérni, de nem is lehetetlen. Csak valahogy ezt ritkán akarjuk tanulni. Úgy képzeljük, jön magától. Sajnos nem így van. Ahhoz, hogy fel tudjunk oldódni a másik testében, fel kell oldódnunk a lelkében is, de mindenekelőtt a sajátunkban. Az intimitás magas fokára akkor léphetünk, ha már nem arra figyelünk, hogy ki hogyan néz ki, van-e rajta titkolni való súlyfelesleg, vagy valami más, amit nem szívesen osztunk meg a partnerünkkel. Ha meg merjünk magunkat mutatni teljes valónkban, és nem félünk kimutatni a bennünk dúló viharokat vagy kétségeket, már feljebb léphetünk.
A szeretkezés alatt örömöt adunk és kapunk.
Ez az öröm akkor lesz végtelen és mindent átható, ha megértjük, hogy kölcsönös. Ha érzékelni tudjuk a másik rezdüléseit, ha fogékonyak leszünk illatára, ízére, akkor az intimitás beköltözik a kapcsolatunkba olyan lakóként, akit szívesen fogadunk és marasztalunk majd. Tanulnunk kell érinteni. Érinteni testet és lelket. Ez a játék erre tanít meg. Olyan finoman és selymesen vezeti kezünket, szánkat és testünk minden egyes porcikáját az úton, hogy csak a végkifejletnél érezzük, része voltunk egy nem mindennapi csodának. A felnőttek játékának, amellyel közelebb kerülhetnek egymáshoz, méghozzá bármikor, amikor szeretnék.
A játék nem csak akkor jó és kellemes, amikor egy kapcsolat elején vagyunk, hanem ugyanilyen varázslatos tud lenni a benne résztvevőkkel együtt akár 30 év házasság után is. Ha merünk nyíltak, őszinték és kalandvágyók lenni, akkor bátorságunk kifizetődik.
Már csak egy dolgunk van: megtenni az első lépést és elindítani a folyamatot. Játsszunk! Szépen, jól, szerelmesen és kíváncsian!
Imre Hilda