Piros szivecskék, szívek mindenhol. Mű szerelem.
Lufi, díszítés, műanyag, rózsaszín habosbabos álom, giccsparádé. Álom, vagy valóság? Valóság lenne? Kinek a valósága? Valóban erre van szükség ilyenkor?
Ebben az esetben is mint mindig, nem az alapünneppel van a gond, hanem velünk emberekkel. Túltoltuk. Lássuk be. Nem kicsit! Nagyon! És ragaszkodunk hozzá.
Szent Bálint püspök idejében nem élt még ennyi királyfi és királylány. De ennyi tündérkeresztanya sem. Az is igaz, hogy a szerelmesek nem mindig tudtak együttmaradni és kipróbálni az életet együtt, mert a legtöbb esetben a szülők már jóelőre elrendezték az esküvőt és a jövőt.
Kérdés, hogy melyik volt a jobb.
Ide is és oda is vannak érvek, és bőven ellenérvek. Tény: nem baj, ha munkálkodik Szent Bálint, mint a szerelmesek védőszentje, mert a szerelmeseknek végülis sohasem volt könnyű. Leginkább, a februári időszak. Régen is ez a z időszak volt az egyik legnehezebb az évben, amikor már az előző éves tartalékok fogytán, a napfénynek, melegnek, zöld színnek híján volt minden teremtett lélek az északi féltekének ezen a tájékán. Böjti időszak ez, testben, lélekben.
Miért is ne lehetne hát Bálint püspök halálának az évfordulóját a szerelem ünnepeként megélni? Tavaszváró, egymásra figyelős napként. Ha az ember böjtöl, kénytelen a belső folyamatait is megélni. Ebben az állapotban sokkal könnyebb a szerelem ködén átlátni, meglátni az embert. De a szerelem szeretetté nemesülését is könnyebb megélni. Azt az állapotot, amikor átérezzük párunk minden rezdülését, felismerjük az irányában megnyilvánuló énünk mozgatórugóit.
Igen! Erről szól a szerelem napja.
A szerelem, egymásra figyelés, intimitás időszaka. Ha habosbabos álommal, akkor azzal. Ha anélkül, még jobb. Csak ne fátyolozzuk el igaz valónkat semmiféle ránk erőltetett maszkkal, vagy felvett álarccal. Voltunk, akik voltunk. Vagyunk, akik vagyunk. Leszünk, akik leszünk. Szeretetreméltó, szerető, nyíltszívű emberek.
Vagyunk, akik vagyunk. Február 14-én is!
Valentin napon. Vagy Bálint napon, vagy a házasság hetének napján, vagy csak egy februári, tavasz-, napfényváró napon!
