A szexuális felvilágosításra, a gyerekeinkkel való beszélgetésre ma, a képi világ kellős közepén nagyobb szükség van, mint valaha.

Hiába élünk a 21. század első harmadában, hiába aktív része életünknek a média, még mindig nehezen tudunk beszélni gyerekeinkkel a szexualitásról. Vagy azért, mert így neveltek bennünket, vagy szemérmesek vagyunk, esetleg nem elég nyitottak, és feszengünk már a téma hallatán is. Amikor kicsi a gyerek, akkor azért hárítunk, mert úgyse érti, ha meg nagyobb, kamaszodik, akkor meg úgy véljük, majd megtudja a tutit társaitól vagy a pornófilmekből.

Felelős szülőként nem bújhatunk ki a feladat alól. A szexuális felvilágosítás igenis a mi feladatunk. Nem bízhatunk abban, hogy majd valaki helyettünk megteszi.

Természetesen nem arra gondolok, hogy minden részletbe bele kell menni, hiszen a kisgyerek valóban sok mindent nem ért, a kamasz viszont belénk fojtja a szót egy tekintettel vagy keresetlen reakciójával. Viszont, ha nem tesszük, maradandó károsodást okozhatunk a gyerekek lelkében.

Amíg apró a gyerekünk, csak annyit mondjuk el neki, amennyire ő kíváncsi.

 

A Piroska és farkas meséjében sem képzeli el az óvodás részletesen, hogyan csócsálja szét a farkas a nagymamát és Piroskát is, és az sem gyanús neki, hogy felvágva a hasát nincs horror jelenet és a benne lévők egészben ugranak ki.  Sőt a nagymama azonnal varrásra kész a sokk után, hiszen nyitott hassal csak nem maradhat az igen mélyen alvó állat.

Tehát, ha azt kérdi, hogy anya pocakjában van a baba, akkor bátran igent mondhatunk, sőt arra is, hogy apa tette bele. Elmondhatjuk, hogy apa és anya közötti szeretetből, szerelemből kezdett el növekedni anya pocakjában. Ezzel a kicsi megelégszik és megnyugodva játszik tovább.

A nagyobb gond az iskoláskorúval van.

Ő már hall, esetleg lát ezt-azt, és nem tudja értelmezni, ezért félni kezd. Ezernyi rémisztő gondolat születhet a fejében, megannyi elejtett mondatfoszlány okozhat súlyos, éveken át viselhető terhet, ami zárkózottá, félénkké tehet egy fiatal gyermeket. Sok-sok gondolat foroghat bennük megválaszolatlanul.

 

Elég egy csók, és kész is a baba?
Ha bedugtam mi lesz? Nem okozok fájdalmat?
Elég undorítónak tűnik, amit csinálni kell egy babáért, de vajon mennyi ideig kell ezt tűrni?
Mit és hogyan kell csinálni?
Tényleg le kell nyelni?
Vajon ez nem fáj?
Elég szép vagyok? Elég jó vagyok?
Hová kell bedugni?
…

Sokan úgy vélik, hogy a beszélgetés annyira kellemetlen, hogy jobb ezt felvilágosító filmmel, könyvvel megoldani. Ebben is van igazság, hisz a szakirodalom sok segítséget nyújt, de sokszor érthetetlen és zavaros. A másik út, amelyet sokan választanak, az a pornó. Persze, ezzel másként is óhatatlanul találkoznak a gyermekeink. A kiskamasz természetes kíváncsisággal veti rá magát a test vizsgálatára. A pornó viszont azt öli meg elsősorban, ami ezt a kíváncsiságot segítené.

 

Ráadásul, eltörli a kamasz gyermekben kialakult képeket. Ezek helyett teljesen torz világot épít. A korhatáros filmek nem beszélnek érzésekről, szerelemről, ismerkedésről, próbálkozásról. Kudarcról meg semmiképp. Azokban minden flottul megy, mindenki mindent vállal, mer és nem kell végiggondolnia tettei következményét.

A testi érettséget gyakran nem követi lelki érettség, hiszen manapság akár kilenc-tíz évesen menstruálnak a lányok, mégsem állnak készen a szeretkezésre. Nem lehet azt mondani nekik, ami oly sok szülő tesz az első vérzéskor: na, innen már nagylány vagy, lehet gyereked. Ez rémisztően hangzik egy negyedikes kislány fülének, aki épp akkor szembesült teste változásával.

A legfontosabb, hogy megnyugtassuk gyerekünket, mellette legyünk.

 

Ha kérdése van, tegye fel. Higgyük el, nem akar részletekbe menően faggatózni, mert zavarban van. Azt mégis tudnia kell, hogy a szeretkezésben csak az tud kiteljesedni, aki érzelmekkel teszi. Méghozzá pozitív érzelmekkel. Azt is elengedhetetlen megtanítanunk, hogy tudjanak nemet mondani a számukra kellemetlen helyzetekre. Ne féljenek tiltakozni, hiszen, ha nem érettek, ha nem állnak készen, akkor nem szabadna megtenniük az első lépéseket.

A szülő feladata az lenne, hogy ebben segítsen és a gyerek mögött álljon akkor is, ha az megijed, elbizonytalanodik, vagy érzelmileg zsarolják. A védekezést pedig elengedhetetlen megtanítani, és különféle módjait ecsetelni. Húzódozzon a kamasz, ahogy akar, még mindig jobb egy kényelmetlen helyzetet megélni, talán irulni-pirulni, mint orvoshoz vinni, ha baj van.

És ha azt gondoljuk, hogy a mai fiúk és lányok többet tudnak, mint mi valaha, nagyot tévedünk. A szemérem, az oktalan szégyenlősség ma sem engedi a szülőt elég közel gyereke lelkéhez. Akad szerencsére kivétel, talán egyre nagyobb számban.

Az a szülő, aki szembe tud nézni a saját szexuális működésével, meg tudja élni azt, annak sikerülni fog a gyermeke zavarodottságát enyhíteni, olyan válaszokat adni, melyekkel felvértezi gyermekét saját negatív gondolataival szemben.

Ennek leküzdése a mi legnagyobb feladatunk, mert így gyerekeink biztonságban és lélekben megerősödve tapasztalhatják meg az első szexuális kalandjukat. Tudniuk kell, hogy szeretni és szeretve lenni, szeretkezni csodálatos, de nem kockázatmentes. És ebben a felvilágosításban mi, felnőttek segíthetünk nekik a legtöbbet.

Az Intimitás játék jó eszköz arra, hogy beszélgessünk gyermekünkkel a témáról.

Arra is tökéletes, hogy a kezébe adjuk, hogy nézegesse. Képzelje el ennek alapján a saját szexuális beavatását, ismerkedjen a testével.

Amint viszont eljön a nagy pillanat, akkor is nagy segítség lehet abban, hogy az élmény ne vesszen tova egy pillanatban.