Posted on Hozzászólás most!

1. rész – Egy angyal, ha arra jár

– Meg fogok halni, meg fogok halni – mantrázta magában Anna. Voltak jobb pillanatai is azóta mióta megtalálta mellében a csomót, de az utóbbi két hétben szinte egy sem akadt. A munkahelyén ketten tudtak róla, hogy kemóra jár, a többieket meghagyta abban a hitben, hogy azért fáradt mostanában, mert sokat éjszakázik.

Sanyi, a mindentudó, nagyszájú Sanyi meg is jegyezte, hogy jól áll neki a fogyás, csak szólni kéne az új pasinak, hogy kímélje, mert elveszítenek a végén egy remek kollégát. Meg a férfiak szeretik az olyanokat, akiken van mit fogni. Hangos röhögése betöltötte a tanárit. Néhányan vele kuncogtak.

Mellrák
Mellrák

Rajta kívül alig volt férfiember a láthatáron, ezért a legócskább viccét is díjazták. Sanyi elhitte, hogy az élet császára, hiszen a csillagszemű, enyhén kiégett kolléganők nem győzték körbeudvarolni. Igaz, hogy ő inkább ropogósabb húsra vágyott, de ez nem akadályozta meg, hogy mindenkivel flörtöljön.  Meg is tette, sőt az a hír járta, hogy a kezét egyszer-egyszer ott felejti egy gömbölyű hátsón. Ezen azonban kevesen ütköztek meg, megszokták, és nem is akartak kellemetlen helyzetbe kerülni azzal, hogy szóvá teszik. Ez a sunyi és gyáva hozzáállás még inkább adta alá a lovat.

Anna nem válaszolt neki, hagyta, hadd gondoljon bármit. Nem kért a sajnálkozó tekintetekből. Higgyék csak, hogy karikás szeme és sápadt bőre mögött egy nagy szerelem van kibontakozóban. A szerelem és a halál nem is áll egymástól távol, hiszen a történelem tele volt a hatalmas érzés halottaival. Legalábbis Réka kolléganője szerint, aki a magyartanítást élete értelmének tartotta.

A kórházból kijövet erősen remegett és hányingere volt, de a kocsiig tartotta magát. Két utcányira tudott csak leparkolni, ami most az El Caminoval ért fel. Nagyon fázott és mégis lángolt az arca a tavaszi napsütésben.

– Meg fogok halni – gondolta újra. Harmincnégy évesen, gyerek és férj nélkül csak úgy egyedül, mint egy árva sziget a tengerben. Sokan mondják, hogy a rák a gondolatok eredménye. A lélek fájdalma alakul át daganattá. Anna ebben sose hitt. Semmiféle gyötrelem nem kínozta a szívét. Szerelmekkel úgy állt, ahogy mások, jöttek- mentek, szülei sem hordoztak évtizedes, baljós titkokat a múltjukban. Átlagos életet élt. Munkahelyén akadt feszültség, de a világ az ilyesmire épül. Nem mennyországot díszít az ember rózsaszín pillecukorból a hétköznapokban.

Kinyitotta a kocsi ajtaját és lerogyott az ülésre. Addig a pillanatig tartott ki az ereje. Ráborult a kormányra és zokogni kezdett. Nem azon kesergett, hogy miért kapta fentről a betegséget, inkább az fájt neki, hogy nem tudja meg, milyen lenne az élete tíz meg húsz év múlva.

Hónapok óta nem járt haza, nehogy anyja észrevegyen valamit. Apjától nem tartott. Soha nem figyelt rá, fél éven át azt sem vette észre, hogy szőkésbarna haját sötétebbre, majdnem feketére festette. Vagy ha fel is tűnt neki, nem érdekelte.  Magának való ember volt, nem izgatta különösebben a külvilág. Anna nem akarta sírni látni az anyját. De a rokonságot sem. Temette ő magát minden nap, elég volt a gyászból annyi.

Mellrák
Mellrák

Amikor felemelte fejét, és kinézett a szélvédőn, észrevette, hogy borul. Haragos felhők gyülekeztek az égen, és ezek a felhők villámokat altattak ez idáig. Az ébresztést nem szerette. A mennydörgéstől rettegett. Elfordította a slusszkulcsot és tolatni kezdett. A mögötte álló kocsira egy pillanatig sem figyelt. Akkorát csattant, mint az égzengés. Lehet, hogy az is volt, már nem tudta. Könnyfoltos szemével a visszapillantóba meredt. Egy Opel állt mögötte. Nem volt láthatatlan. Csak ő nem figyelt rá. Mellrák

– Még jó, hogy nem ütöttem el valakit – gondolta kétségbeesetten és megint sírni kezdett. Annyira zokogott, hogy nem szállt ki a kocsiból. Nem bírta kinyitni az ajtót sem. Tudta, hogy az Opel gazdája menten üvölteni fog vele. Nem csak beletolatott, de még intézkedni sem intézkedik. Ezért a közlekedésben manapság fejvesztés jár.

Néhány másodperc múlva valaki bekopogott az ablakon. Egy férfi nézett befelé. Arcának mély barázdái nehéz élet nyomait sejtették.

Anna letekerte az ablakot.  Tudta, mi következik. Azt fogja a képébe ordítani, hogy béna, szerencsétlen, ostoba és figyelmetlen. Mindezt persze cifrán, megtűzdelve rokonainak különböző módon való emlegetésével.

Mellrák
Mellrák

– Jó napot! – köszönt az idegen meglepődését alig palástolva. – Nincs ekkora baj! Csak meg akartam kérdezni, segíthetek-e valamiben.

– Segíteni? – kérdezte Anna értetlenkedve. – Most tettem tönkre a kocsiját.

– Az csak egy tárgy, meg lehet javítani. Emiatt ne sírjon ennyire!

– Köszönöm!

A férfi várt. Nem volt jóképű, inkább érdekes arcú. Az a Belmondo fajta, aki Alain Delon mellett sose rúghatott labdába. A szeme, az a vizenyős kék azonban megnyugtatóan bámult a nőre.

– Van még valami más gond is? – kérdezte kedvesen.

– Meg fogok halni! – válaszolta Anna és már sírt is.

Imre Hilda

További történetek Imre Hildától:

Egy darabka nápolyi

Gyerekek és a szexualitás

Pulykatojás

Harminckilenc

Szex és a lélek

Hilda szerzői oldala: https://www.facebook.com/imrehildaszerzoioldala

Posted on Hozzászólás most!

Pulykatojás

Ria napja mindenben kivételes volt. Kivételesen mozgalmas és kivételesen borzalmas. Eleve nem indult kellemesen, mert kora reggel, miközben borotválta a lábát, megszaladt a penge. Persze, tudta ő, hogy nem kellett volna azzal kezdeni a napot, de egy forró nyári délelőttön ki akar gorillaszőrbe csavarodva a városban kajtatni? Márpedig neki annyi és olyan sűrű volt a szőr a lábán, mint egy igazi emberszabásúnak. Hetek óta nadrágban járt, nem volt kedve leszedni, úgyse látta senki. A szőr meg csak nőtt, burjánzott és tekeredett, mintha tápoldatozta volna valaki.

Pulykatojás
Pulykatojás…

Ha előző este Gerda nem szól neki, hogy buliba hivatalos és nem rángatja el, ha tetszik neki, ha nem, akkor biztosan nem fog bele a kényes műveletbe. Mondjuk egy bozótvágó lehet, hogy kisebb kárt okozott volna, gondolta pikírten.  Ahogy a zuhanyzóban állt és nézte a csordogáló vérpatakot, megint anyja hangja csengett a fülében: ez vagy, fogadd már el, mert ha nem fogadod el, akkor se változik semmi. A szőrös lábat és minden mást nem könnyű elfogadni…

A korai horror ezzel azonban nem fejeződött be, bár nem volt várható egy késes gyilkos a függöny mögött.  Amikor azonban sajgó bőrét krémezte, elengedett egy-két cifra káromkodást. Még, hogy a szépségért meg kell szenvedni! Azt kellene megcsapni, aki ezt a mondást kitalálta.

 Korán végeztek a munkában és rávette az egyik kolléganőjét, hogy menjenek el vásárolni. Mindenekelőtt alapozót akart venni, mert a szeplőit mindenképp el akarta rejteni. Annyi volt a fején, hogy hozzá képest a pulykatojás kopár sivatagnak tűnt. Sose értette, neki miért jutott a környék összes szeplője, amikor a családban senkinek sem volt, de öccse mindig megnyugtatta azzal, hogy ő a postástól van. És a postás valóban szeplős volt. Ria nem díjazta keresetlen humort.

pulykatojás

Vett egy nagyon mattító, nagyon hatásosnak mondott, mindent elfedő csodakencét és mellé kapott ajándékba egy parfümmintát. Amikor felnyitotta, az mind ráfolyt a táskájára, ami azonnal elkezdett fakulni. Ezek után már nem volt kedve sehová menni. Ha Gerda nem csenget be érte, nem üvöltözik vele, hogy aggszűz marad, meg ilyesmi, akkor biztosan nem mozdul ki aznap. Az aggszűz annyira tetszett neki, hogy percekig ízlelgette a szót. Ki gondolta volna, hogy egy olyan életvidám, bolond lány, mint a barátnője ilyesmivel tud dobálózni, méghozzá hatásosan?  

Magára erőltetett egy semmilyen pólót, felvett egy szűk farmert és már készen is állt az indulásra. Arcát vastagon kente és való igaz, az alapozó csodát tett. Volt benne némi maszkszerűség, de kit zavar, ha egyetlen szeplő sem bírt a krém alatt érvényesülni.  A viaszbaba hatás némi riadalmat keltett Gerdában, de nem akarta elvenni barátnője kedvét, ha már rászánta magát az ismerkedésre.

A buli ötből hármas volt, de Ria nem unatkozott. Beszélgetett egy szerencsétlen vidéki lánnyal, aki először volt Pesten és azonnal eltévedt. Aztán leül mellé egy nagyon kövér fiú, ő tartotta szóval, miközben megevett négy pár virslit három szelet kenyérrel. Már tizenegy is elmúlt, amikor megérkezett a királyfi. Lova nem volt, de fehér pólóban érkezett és kék szeme beragyogta a szobát. Ria szerint. Mások nem látták ezt a királyfis belovaglást, de nem is számított. Úgy érezte, ha sokáig nézi, bevonzza. Ezt tanulta az egyik tanfolyamon. Csak eléggé kell vizualizálni. Ő pedig mást se tett, mint erőteljesen maga mellé próbálta varázsolni.

És működött a dolog, mert a fiú egy fél óra múltán mellé keveredett. Beszédes volt és lelkes. Ria szerelmes lett. Jó, ez túlzás, de egészen belelovalta magát az érzésbe, hogy egy ilyen srác kitünteti a figyelmével őt, a pulykatojást, akinek a lábát piros csíkok tarkítják nem feledtetve vele, hogy a gyantázás egyszerűbb dolog.

pulykatojás

Amikor a fiú felajánlotta hajnali négykor, hogy hazakíséri, nem sejtette, hogy az ágyban kötnek ki. Az én nem olyan lány vagyok-mondatot nem lehetett elmondani, főleg, mert pontosan olyan lány lett. Benn a lakásban még egy pillanatra eszébe jutott a lába, de azt gondolta elég sötét van ahhoz, hogy a fiú ne vegye észre. A sminket majd nem mossa le, és akkor nem derül ki, hogy mennyire pettyes a feje. Miután  aránylag józan ésszel kigondolta ezt, átadta magát a gyors gyönyörnek, amely sose volt rá jellemző. De a szerelem, vagy nevezzük bárminek, most igenis győzni akart a józanész felett. Úgy aludtak el, hogy észre se vették bekopogni a reggelt.

pulykatojás

Már dél volt, amikor a srác kinyitotta a szemét. Érezhetően nem tudta, hol van. Aztán eszébe jutott a vicces lány, aki nem akart kitűnni a tömegből, és pont ezért lett számára érdekes.  Elege volt már a sok üresfejűből, akikkel két értelmes mondatot sem tudott váltani. És Ria másnak tűnt, mint azok. Nem nevette ki, amikor elmondta, hogy újságírónak készül. Nem mondta el azt a mondatot sem, hogy az hülyeség, mert manapság mindenki ír, és mindenki piszok jónak képzeli magát. Hallotta ezt eleget otthon, főleg a bátyjától, aki szintén írással foglalkozott. Igaz dalszövegekével, de az mindegy.

Nézte a mellette fekvő, hullámos hajú Riát, akinek elfolyt a szemfestéke, és a bal arcán észrevett valamit. Apró barna pettyek bukkantak elő, mitől arca sokkal kislányosabbnak tűnt, mint az esti fényben. Ria megérezte, hogy figyelik. Úgy riadt fel, mintha ágyút sütöttek volna el mellette.

– Jesszusom – mondta.

– Nem, azért az mégse, de Gábor vagyok, ha még emlékszel rám – mondta a fiú.

– Nem az jesszusom, hanem a fejem. Nem kellene így látnod! – mondta Ria és fejére húzta a takarót.

– Te szeplős vagy? – kérdezte a kíváncsi vendég.

pulykatojás
Pulykatojás

– Igen.

–Tegnap nem vettem észre. Miért takartad el?

– Gyűlölöm a pöttyöket.

– Bolond csaj! – nevetett a srác. – Senki nem mondta még, hogy ettől különleges vagy?

– Pulykatojás vagyok – motyogta Ria a párna alatt.

– Egy nagyon nagyon különleges pulykatojás, akinek ideje levennie a maszkját!  – mondta a fiú jókedvűen.

Imre Hilda

További történetek Imre Hildától:

Harminckilenc

Szex, méhecskék, virágok…

Kocsiban vagy nem a kocsiban

Szex és a lélek

A hűség

Hilda szerzői oldala: https://www.facebook.com/imrehildaszerzoioldala

Posted on Hozzászólás most!

Harminckilenc

Születésnap

Kriszta ránézett az órájára és látta, hogy három perce betöltötte a harminckilencet. És ez egyben azt is jelentette, hogy vége az életének. Legalábbis anyja szerint. A negyvenes nő elhasznált, tudálékos és megtaposta az élet, mondogatta mindig. Ez valamelyest igaz is volt, persze, mert önmagából indult ki. Haragudott rá ezért a nyomorult ítéletért, de az ember nem válogathatja meg a szüleit, vagy ha igen, akkor ő csúnyán beválasztott. Mindenesetre úgy döntött, hogy születésnapján teljes restaurálásnak veti alá magát. Lesz abban műszempilla, műköröm, masszázs, egy kis edzés mindezek előtt és talán szauna is, de a legvégén koktélozni megy a legjobb barátnőjével egy menő belvárosi helyre. Vajon kell ennél több egy frissen elvált, gyerek nélküli nőnek?

Már hallotta is a választ a fülében: mi az, hogy? Pasi nélkül nem egész a nő, de gyerek nélkül pláne nem az. Tehát ha az egyik egy fél, a másik egy negyed, akkor Kriszta a maradék negyed emberként eldöntötte, hogy csakazértsem lesz szomorú. Vesz magának egy csinos ruhát is, olyan feltűnő pirosat, amitől az anyja szívinfarktust kap, ha meglátja.

Fél nyolc múlt tíz perccel, amikor elkezdődött a nagy nap. Az a nap, amely tökéletesre volt hivatott Krisztát fényesíteni.  Elment futni majd a közeli szalonban igénybe vette Gyula hatalmas kezeit, aki szétgyúrta rajta a felesleges hájat, de sajnos maradt belőle így is a derekán. Nem bánta. A ragyogó körmök és műszempillák után eszébe jutott, hogy a szauna most ugrott, mert nem akarta friss sminkjét leolvasztani. Amikor kikászálódott a kozmetikus székéből és egy könnyű pillantást vetett magára, megállapította, hogy jól néz ki. Jó, nem tökéletesen, de azért a látvány nem borzasztotta el.

A legvégére maradt a ruha. Az a dögös vérpiros, amit mindig is szeretett volna, de exférje valószínűleg kivágja, ha megveszi. Ahogy rótta az utcákat és kezdett fáradni, majdnem feladta. Egyetlen üzletben sem talált olyat, amelyikben úgy érezte volna, hogy övé a világ. De az utolsóban, ahogy az már lenni szokott, meglátta. Gyönyörű, sejtelmes anyaga pontosan ott domborodott rajta, ahol kellett, ott feszült, ahol szexis idomait láttatni kellett. Egyes egyedül a hasával nem volt kibékülve, de aztán, megrántotta a vállát és úgy döntött, ha kell, behúzott hassal üli végi a nap hátralévő részét, de megveszi.

 A próbafülke hamis tükre is mosolygott rá, ahogy végigmérte a negyvenhez közeledő nő minden porcikáját. Ekkor jutott eszébe, hogy ha ennyit illegeti-billegeti magát, lekési a koktélozást. Luca meg ideges lesz, mert a férje mindig beszólogat neki, ha nem ér haza időre.  Csak azért, mert olyankor nem gépezhet eleget, hisz ott a két gyerekük, és azok halálra nyaggatják.

Születésnap

Nem vette le a ruhát. Igaz, hogy a fekete cipő, amiben egész nap rótta a várost piszkosul feltörte a lábát, de aznap szép akart lenni. Sziszegve visszadugta lábát a topánkába és döntött, ma Julia Robertsként fog bevonulni az étterembe, ha fene fenét is eszik. A pénztáros nem tudta elnyomni kikívánkozó gunyoros mosolyát, de azzal a mondattal, hogy neki szülinapja van, elejét vette a megjegyzéseknek.

Kriszta a csodaszép sminkjében, piros, lekerekített műkörmében és árnyékot vető szempilláiban úgy vonult be a szálloda éttermébe, mint egy vérbeli nő, aki tisztában van azzal, hogy csodálják. Leült a bárpulthoz, és a pultos kérdésére csak annyit mondott, vár valakit. Szombat este volt, de az élet még nem kezdődött el. Kriszta nézte a ki-besétáló férfiakat, nőket, a sarokban egy kisebb társaság mulatozott, de Luca nem jött. Késett, mint oly gyakran. Hallgatta a kellemes muzsikát és várt. Aztán kért egy koktélt. Cosmopolitant. Látta a filmekben, hogy az a menő.

Belekortyolt, de elsőre nem volt elragadtatva tőle. Látta, hogy a pultos akkurátus mozdulatokkal törli a poharakat és a vendégeket figyeli. Meg is értette. Kriszta aznap szép volt. Mi több, gyönyörű. Lassan elfogyott a koktél, amikor meghallotta, hogy üzenete érkezett. Luca írta meg, hogy nagyon sajnálja, de a férje nem ér haza és bármennyire kérlelte, nem törődött azzal, hogy szeretne elmenni. Így le kell mondania a “randit”, de ígéri, hogy kárpótolja a szülinapost.

Kriszta kedve csak egy pillanatra csappant meg. A koktél jótékony hatása alatt nem érdekelte már semmi. Érezte a könnyű bizsergést, amit az italhoz nem szokott szervezete okozott neki. Legyintett, kért még egyet és elmosolyodott. Ez az ő napja volt.

A pult másik végében egy elegáns férfi szintén mosolygott. Tetszett neki a nő. Gyönyörűnek találta az új piros ruháját. Még a címke is rajta volt, a hátán lévő kivágásban fityegett. Tudta, hogy a nő mit sem sejt róla. Szívesen megszabadította volna a kínos papirostól, de nem akart ajtóstul rontani a házba. Viszont ismerkedésnek talán jó kiindulópontnak tűnt. Felállt és közelebb lépett. Kriszta rámeredt. A férfi elegáns zakója és csillogó szeme azonnal rabul ejtette. Hát még a koktélok ereje… Egyszer élünk, gondolta vidáman, és titkon abban reménykedett, hogy az ismeretlen megszólítja.

– Ne haragudjon, de el kell mondanom, hogy gyönyörű! – mondta a férfi, akár egy filmben.

születésnap
Születésnap

– Köszönöm! – pirult el a majdnem negyvenes nő.

– Meghívhatom egy italra ezen az ünnepen? Jól érzem, hogy ünnepel?

Kriszta kezében megállt a pohár. Vajon honnan tudja?

– Születésnapom van… – mondta tőle szokatlan nyíltsággal.

– Á, akkor a ruha az ajándék? – kérdezte a férfi. – Mit kér inni?

– Honnan tudja? Rám van írva?

– Majdnem – válaszolta az ismeretlen. – Kérnék a hölgynek még egy italt és egy ollót!  – fordult az őket mustráló, tolakodó tekintetű pultos felé.

Kriszta zavarba jött. Nem szokott idegenekkel inni, pláne nem olyanokkal, akik ollót is kérnek az ital mellé. Vajon mit akar tőle ez a férfi, aki ennyire közvetlenül letelepedett mellé. Aztán azzal nyugtatta magát, hogy valószínűleg megtetszett neki, hiszen egy olyan korú nő, mint ő is bejöhet valakinek.

– Hadd mutatkozzak be! Gergely vagyok. Marosi Gergely – mondta a férfi apró mosollyal a szája sarkában. – Isten éltesse és engedje meg szép piros ruhás hölgy, hogy megszabadítsam egy darabka papírtól!

– Micsoda? – kérdezett vissza az ünnepelt idegesen.

– Bízzon bennem és ne mozduljon!

születésnapi ismerkedés
Születésnapi ismerkedés

Azzal a Gergelynek nevezett pasas felállt, és egy gyors mozdulattal lenyisszantotta az árcédulát.

– Te jó isten! – suttogta Kriszta.

– Ne aggódjon, senki nem vette észre! – Azzal intett a pincérnek és kért magának is száraz martinit.

– Igyunk a megismerkedésünkre, kedves…

– Kriszta – fejezte be a nő. – Felejthetetlen lesz. Én, a címkés nő és maga…

A férfi elnevette magát és szeme megtelt fénnyel. Kriszta beleborzongott. Lehet, hogy a piros ruha mégiscsak szerencsét hoz, bár kissé kidomborodik a hasa benne?

Felemelte a poharat és valahogy eszébe jutott a Casablanca zárójelenete: lehet, hogy ez egy gyönyörű kapcsolat kezdete, kérdezte önmagától kissé módosítva azt a fránya mondatot. Aztán legyintett: ez a koktélos nő címkével a hátán című kapcsolat, módosította magában.

Imre Hilda

További történetek Imre Hildától:

Szex, méhecskék, virágok…

Kocsiban vagy nem a kocsiban

Szex és a lélek

A hűség

Eggyé lenni

Hilda szerzői oldala: https://www.facebook.com/imrehildaszerzoioldala/

Ha érdekel a szexuális felvilágosítás témája, olvass tovább>>.

Posted on Hozzászólás most!

Kocsiban vagy nem a kocsiban?

– Most komolyan beszélsz? – kérdezte Katinka miközben az utolsó tányérokat tette a konyhaszekrénybe.

– Halálosan komolyan! – válaszolta Gábor.

kocsiban vagy nem a kocsiban

A nő még mindig töprengett. Ismerte a férjét. Egy cseppet sem volt bevállalós. Az a kényelmes negyvenes volt, amilyen a baráti társaságuk szinte összes férfitagja, kivéve Ádámot, aki mindig is kirítt közülük. Elsősorban azért, mert orvos volt. Másodsorban meg félelmetesen jóképű. Nem szívesen lett volna Liza helyében. Pontosabban olykor igen. Erre a gondolatra elszégyellte magát és nem fordult meg, nehogy Gábor félreértse.

– És a derekad? Mostanában többször fájlaltad – jegyezte meg hosszú hallgatás után.

– Te most kifogásokat keresel? Úgy tudom, hogy ez régi álmod volt. De annak idején nem volt kocsim, maradt a jó öreg ágy. Azóta meg van és mégse próbáltuk ki.

Katinka felnevetett. Vigyázz, mit kívánsz, gondolta somolyogva. Negyvenkét éves volt, még a rugalmasság határán, már ami a testét illeti. A gondolatai és a vágyai erősebben ragaszkodtak a valósághoz.

– Legyen! Kicsit nehezen tudom elképzelni, de benne vagyok.

Gábor hümmögött. Tudta, hogy van abban valami vicces, hogy házasságuk tizenkettedik évfordulóját a kocsijuk hátsó ülésén akarja megünnepelni, de nem bánta.

Az autó épp arra a napra érkezik meg az ígéretek szerint, amikor ők a nagy napot tartanák. Titkon azt is bevallotta önmagának, hogy vágyik a változatosságra. A hálószoba minden szegletét ismerte. Tudta, hol repedezik a festék, merre vezet a pók útja, amit régóta szemmel kísér, és az ágy is jó pár éve követte már testük minden mozdulatát.

  Ismerte a feleségét, szolid, kedves nő volt, de kevés fantáziával megáldott. Bár ő sem volt egy Benedek Elek vagy tudja a fene, milyen mesemondó. Arra gondolt, nappal lenne a legalkalmasabb, mert akkor a gyerekekre sem kell figyelni. Utálta, hogy mindkettőnek pontosan akkor jutott eszébe valami, amikor végre akcióba kezdtek volna. Katinka gyűlölte ezt a szót, mert szerinte a szerelmeskedés szinonímája nem lehet az a kifejezés, ugyanis számára leárazást jelentette.

kocsiban

Két teljes napon át jegelték a dolgot, amikor pénteken délután végre telefonált az autókereskedő.   Katinka kocsijába ült és elhajtott az újért. Valóban gyönyörű volt. Tágas, csodaszép műszerfal és minden, amit az ember elvárhat egy remek autótól. A tágasság most elsődleges szempont volt. Nem akart messzire menni, ezért csak átdobta a plédet az újba és már száguldott is haza. Dudált egyet és látta, hogy Katinka leinteget a felső ablakból. Aztán pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó, és egy könnyű, nyári ruhában megjelent az a lány, akit szinte el is felejtett. Tizenkét év.

Felépítettek egy házat és egy kisebb vállalkozást. Született két gyerekük és közben elveszítette azt a csacska, karattyolós kislányt, akit annyira szeretett. Igaz, hogy kapott helyette egy érett, simulékony asszonyt, de az már nem volt ugyanaz.

– Izgulok! – mondta a nő kipirult arccal, ahogy beszállt a férje mellé.

Gábor elmosolyodott. Annyira gyönyörű volt, hogy nem is jutott eszébe nyugtatni, inkább saját testére koncentrált, ami láthatóan jelezte vágyát.

Finoman átnyúlt és megsimogatta a nő combját a könnyű ruha alatt.

A nő bőre bizseregni kezdett. Nem sokat mentek. Megálltak a közeli erdő egyik eldugott ösvényén. Igazi idilli helyszín volt. A dús bokrok takarásában úgy tette magáévá a feleségét, mint régen, amikor még minden pillanatban vágytak a másik érintésére.

Az új kocsiról kiderült, hogy valóban kényelmes és tágas, bár ezt így a kereskedőnek nem jelezhették vissza. Amikor már majdnem teljesen felöltöztek, közeledő gyerekhangokat hallottak.

– Menjünk gyorsan! – kiáltotta Katinka. – Nem akarom, hogy valaki meglepjen bennünket. A végén még ránk hívják a rendőrséget.

A férfi gázt adott és amilyen gyorsan csak lehetett, kigurult a fák óvó takarásából. Pillanatokkal később megállt és fülig érő szájjal kísérte be a nőt a házba. Finoman még megpaskolta a fenekét. A nő nevetett és sebtében főzött egy erős feketét.

Bence és a barátja ekkor esett be az ajtón. Hangosak voltak, mint mindig. Épphogy köszöntek, már mentek is fel az emeletre. Katinka azonban elcsípett egy félmondatot:

– A rohadt életbe, majdnem láttunk egy szexelő párt! Ha nem vacakolsz annyit, akkor bekopoghattunk volna a kocsi ablakán.

Katinka Gáborra nézett, akinek megállt a csésze a kezében. Mindkettőjükből kirobbant a nevetés. Nemcsak a szájuk, a szívük is nevetett abban a pillanatban.

Imre Hilda

További történetek Imre Hildától:

Szex és a lélek

A hűség

Eggyé lenni

Vadvirágok

A harisnyatartó

Hilda szerzői oldala: https://www.facebook.com/imrehildaszerzoioldala/

Posted on Hozzászólás most!

Ismerkedés 2021-ben – Virtuális intimitás – a lehetetlent feszegetni

Ismerkedés nullázva
Ismerkedés nullázva

Te, kedves tizen-, huszon-, harmincéves hogyan ismerkedsz? Mi az, ami működik?

Szórakozóhely, sportesemény, edzőterem, buli, koncert, suli, egyetem, net. NET maradt. Covid19 vitt mindent, ami kézzel fogható.

Ismerkedés virtuálisan?

Maradt a virtuális tér. Sokaknak. A „jobbrahúzbalrahúz” és társaik. Chat, majd egy online találka után a személyes, ha sikerül. Működik a kémia? Megvan a vonzás? Nehezen derül ki, ha még egy gőzölgő kávét sem ihat az ember. Nem láthatja, a másik mennyire gáláns, mennyire mohó, követelőző, vagy éppen visszafogott. Séta a Dunaparton, tóparton, parkban. Persze esőben, fagyban tárgytalan. Első randi időjárásfüggő.

Azért a kreatív fiatalság megoldja, áthidalja ezeket a problémákat, de lássuk be, nem könnyű az ismerkedés manapság! Annak a korosztálynak, amelynek most próbálgatnia kellene a szárnyait, igazán nem jött jól a bezártság. Amúgy is nagy ellenség a virtuális tér, most meg kényszer! Arra is rátelepszik, aki alapvetően extrovertált egyéniség.  Ha ezt tetézi a szülők bárminemű félelme, akkor igazán nincs túl jó helyzetben a fiatal generáció.

Ismerkedés patikamérlegen:

– Hány és hány első csók maradt el! Hány és hány első randi, amiből akár házasság is lehetett volna! Hány tartalmas együttlét! Hány pajkos szemvillanás, őszinte nevetés! Megannyi félszeg kézfogás, tanulságos próbálkozás!

+ Elmaradt temérdek egyéjszakás kaland, az abortusz statisztika is egészen biztosan jócskán csökken, sok-sok lánykalélek megússza a bűntudatot. 

Az ismerkedés mérlege tehát ki sem billen. Vagy mégis?

Mit gondoltok? Komment ide…

Ismerkedés mérlegen

Hogyan segít a játék? Egyszerűen hívd meg egy partira!